Linkek a témában:
A himlő - azaz oltás régen és ma
A fertőző betegségek elleni küzdelemben kiemelkedő szerepe van a védőoltásoknak, ez az orvostudomány egyik sikertörténete.
Feketehimlő
A feketehimlő fertőző betegség, amelyet a himlő vírus (Poxvirus variolae) okoz. Ez volt az emberiség egyik legpusztítóbb ragályos kórokozója. A fertőzöttek körében rendszerint magas (az Óvilágban 15-20%, az Újvilágban gyakran 40-80%-os) mortalitást okozott, és a túlélők közül sokan (mint pl. Kölcsey Ferenc) megvakultak. Az ókori Kínából származó védekezési eljárás az ún. varioláció, vagyis az egészséges emberek szándékos fertőzése. Máig ismeretlen ok miatt a mesterséges fertőzés kevésbé veszélyes (2% körüli mortalitás), mint a természetes fertőzések, és egész életre szóló védettséget biztosít. Lényeges azonban, hogy a variolált beteg éppúgy továbbadhatja a fertőzést, mint a természetes módon fertőzött társai, ezért gyógyulásáig jelentős veszélyt jelent.
Önként és beoltva
Az utolsó természetes úton szerzett himlő-megbetegedés 1977-ben fordult elő; a Föld himlőmentességét a WHO, az Egészségügyi Világszervezet 1980-ban deklarálta. Ezzel egyidejűleg okafogyottá vált a himlő elleni védőoltás. Emiatt valójában csak a himlő története, a járványok terjedésének módozatai, kezelésének múltbéli gyakorlatai alapján alkothatunk képet a huszadik században körülbelül 120 millió ember halálát okozó himlő valódi veszélyeiről.